"Számtalan ember életét keseríti meg a horkolás, bár ők
maguk nem szenvednek tőle közvetlenül."
Ez az. Itt a lényeg. Ők nem szenvednek tőle. De én, aki egy házzal arrébb lakik, IGEN!
Álmatlan éjszakáim következményeként ma reggel azzal kezdtem az egy szinten alattam lakó lánynál, hogy vajon ő horkol-e olyan hangosan. Döbbenten közölte velem, hogy nem, összekeverem a szomszéd házban lakó idős bácsival. Nem akartam neki elhinni, igazából azt gondoltam, hogy nem meri bevallani az igazat, mivel lány. Ma este azonban lementem hozzá, beszélgettünk és közben megütötte a fülemet a jól ismert hang. Kénytelen voltam megállapítani, hogy nem, semmiképpen se lehetett ő, hisz nehezen lehet úgy horkolni, hogy közben beszélgetsz valakivel.
Most este, álmatlanul hánykolódva, görnyedve a monitornál molylepkék társaságában, (fél 3kor) azon elmélkedem, vajon hogy lehetne figyelmeztetni a bácsikát. Sehogy! Legalábbis nekem semmi használható nem jut eszembe, de lehet ezt csak a több napi alváshiány okozza. Nem tudom pontosan, hogy melyik házban lakik, mivel a miénk sarki ház, két oldalról is körbevéve. A másik probléma, hogy mind a kettő társasház, és nem csengethetek be minden lakóhoz, hogy "Csókolom, az ön férje horkol olyan hangosan, hogy attól ÉN NEM TUDOK ALUDNI?!"
Már csak azt nem értem, hogy a feleség ezt hogy bírja elviselni. Bár szerintem ő már rég beszerzett egy füldugót .... velem ellentétben. Okos asszony!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.