A gólyatábor jellemzője az új megismerése. Nem csak az új embereké, hanem magának a felsőoktatási intézménynek az életébe, a hangulatába való betekintésről is szól. Ehhez képest sokszor és sokan szorongással vegyített félelemmel vágnak neki a vonatútnak, vagy sokszor el se mennek, félve, milyen feladatok lesznek, amiket végig kell csinálniuk, különben kinézik őket. De vajon létezik-e olyan gólyatábor, amely nem a szivatásról szól? Álljon itt az én gólyatáborom története példaként.

   Emlékszem, én is féltem, - de ez inkább izgalommal vegyes félelem volt - , görcsölő gyomorral ülve a metrón, hogy milyenek lesznek a szobatársaim, az új csoporttársaim, milyen feladatokat kapunk és vajon tényleg olyan jól néznek ki a felsőbb éves fiúk, mint mondják. Pozitív csalódás volt már a megérkezés is a Délibe, hiszen a felkészült felsőbb évesek "biztos kezei" irányítottak minket. Csoportokra bontottak minket, és így első körben elég volt megismerni a saját csoportunk tagjait. A vonatút, az első nap is kellemes és vicces volt, lezárva egy tökéletes bulival. Nem akarok nagyon negatív példákat hozni, de a beavatás a legtöbb gólyatáborban egyenlő a totális szétszivatással. Megalázóbbnál megalázóbb feladatok, a vicces és a kreatív fogalmát felváltja sokszor a nemi, vagy néha rosszabb esetben az azonos neműek szivatása, porig alázva ezzel őket. Személy szerint az én kedvencem a "pucér maraton" volt (első kézből való hallomásból, nem akarok és nem is fogom ehhez leírni az intézmény nevét), a feladat sem volt kötelező (elvileg), de már maga a helyzet megdöbbentő számomra. Persze ez nem volt kötelező, de nem is az én dolgom megítélni más intézmény erkölcsi szintjét. 

  Az elkövetkezendő két nap általában a kreatív és vicces feladatokról szól, amit nálunk ún. állomások útján értek el. Nem tagadom, hogy volt alkohol is bőven, hisz ez mindenhol van. De ami szintén pozitívum volt nálunk, az az, hogy mindig csak 3-4 pohár volt kirakva egy-egy csapatnak. Egy csapat körülbelül 10 főből állt, így mindig csak az ivott, akinek kedve volt. Nem tudom, más helyen hogy néznek ki ezek az állomások, de egy Index cikk alapján a megbotránkoztató állomás valóban a csak a diákok kreativitásáról szólt.Bár az odasz*rás lehet, hogy tényleg kreatív volt, és felpontozta a zsűri, én inkább gusztustalannak mondanám, de kinek a pap, kinek a papné. Minden esetre a srácot biztos megjegyezte a sulija jó időre, jót röhögve azóta is az eseten. Persze ezeken az állomásokon kötelező megtanulni az adott helyek indulóit is, ami néhány helyen mocskos ugyan, mégis a csordaszellem tekintetében, közösen énekelve inkább viccesnek hat. 

  Az esték mindenhol hajnalig tartó bulival zárulnak,vagy vetélkedőkkel, ahol szintén van ivászat, ami nálunk is volt. De (hozzáteszem, én két éve voltam gólya, azóta) létrehoztak egy Beugró szobát, ami az azonos nevű műsoron alapul, és aki akart, inkább odament játszani. Érdekes módon mikor egy szintén egyházi felsőoktatású gólyának ezt elmeséltem, ledöbbent, ugyanis náluk ilyen feladatok alatt megalázták egymást, sokszor le kellett vetkőzniük, vagy egymást simogatni (bár itt azért jellemzőbb a fiú lány-pár). Persze, nyugodtan, mindenkinek szíve- joga, csak nem értem, hogy miért muszáj állandóan belevinni a szexualitást, de ez lehet, hogy csak az én prűdségemből fakad. Én azért örültem hogy nem kellett egy számomra idegen pasit megcsókolnom, nézzen ki bárhogyan is. 

  A félreértések és zárszó végett: Nem szeretnék senkit és semmit lehúzni. Nem szeretnék egy egyetemet, főiskolát sem felajnározni, vagy leírni. Nem szeretném sem kiemelni/kihangsúlyozni az egyházi fenntartású intézményeket, én sem (csak) ezért járok ilyenbe, hisz hallottam a miénkre ellenpéldát is, az egész puszta szemléltetésül szolgál. Mindenesetre az évek óta tartó gólyatáboros botrányokra tekintettel szerettem volna nagy vonalakban bemutatni, hogy van még egyetemi gólyatábor, amely méltó saját nevéhez és híréhez.

Pázmány Péter Katolikus Egyetem